Tudtam, hogy fogok még kalandozni az időben, nem volt nehéz kitalálni, hogy elmélázom még párszor a múlton, azt is lehet mondani, most már lassan szájhúzogatás nélkül, hogy ez ebben a korban megbocsájtható, illetve egyre gyakrabban fordul elő, és ez nem fenyegetés egy legközelebbi hármas számú bejegyzéssel. Azt hiszem. Érdekes válaszokat kaptam a közelmúltban a ki…

És akkor ez már végleges? Pont ez itt a kérdés, hogy minden így marad-e, ezen a sínen, ez vagyok-e, aki itt vagyok. Maradnak-e ezek a mechanizmusok, ezek a keretek, ezek a mosolyok, mondatok, véglegesen ide tartozom-e. Vagy képes vagyok még változni, ismerkedni, barátságokat kötni, új embereket, dolgokat felfedezni. Természetesen mondhatom, hogy képes vagyok, állíthatom, hogy…

Fekszem a matracomon lehunyt szemmel hanyatt, akár egy hulla. Nem én mondom, ezt valóban hullapóznak hívják a jógában. Ennek a gyakorlatnak, az a lényege, és ez most különösen fontos számomra, hogy elengedjük magunkat, átengedjük testünk súlyát a földnek. Azaz a matracnak. Sokszor csináltam már ezt, hiszen minden gyakorlásunk ezzel fejeződik be, de nagyon régen éreztem…

Azt én is tudom, hogy ebben el lehet veszni, el lehet tévedni, észen kell lenni, fókuszálni az igazán lényegesre, mert a szemnek nincsen már éle, meg vannak lehúzások is, kapaszkodni kell erősen. Ahogy végeztem, kiszállok innen a kádból, és bekenem magam magnéziummal, kvázi beolajozom, mennyi az idő, na még rendben vagyok, mindjárt, hamarosan rákapcsolok, addig…

Nem akarok nagyképű lenni, ezért nem azzal kezdem, hogy az egyik, általam nagyra becsült írónő, költőnő, azon kevesek egyike, talán a négy-ötből az egyik, akit feltétel nélkül hitelesnek tartok, szóval, hogy az ő írásának továbbgondolása lenne ez a pár sor. Nem, nem az övé, de hasonlít a szándék, ráadásul az ő írásának olvasása közben öntött…

Anyám postás volt. Pontosabban postán dolgozott életének egy, mondhatjuk, boldog szakaszában. Bélyeget gyűjtött. Postai dolgozóként könnyű dolga volt, egész sorozatokat rakott össze, vett meg, amikről hitte, hogy értékes. Együtt néztük kicsi gyermekkoromban, nem tudom megbecsülni az időt, mikor történt, valószínű többször is előfordult. Gyönyörködtünk a gyűjteményben, mesélt az ábrákról, rajzokról, portékról az ünnepi kiadásokról, Gagarinról,…