Ez egy átlagosnak mondott, jóindulattal középkorúnak nevezhető, magát értelmiséginek valló, vidéki nő dilemmáit, küzdelmeit megosztó oldal. Margit az életnek nevezett vonat állomásainak peronján, pénztáránál, várójában, azaz a zűrzavaros hétköznapokban úszik, evickél, mérgelődik, fél, emlékezik, örül.
A könnyebb érthetőség kedvéért írtam ezt a szöveget, hogy tudd, mivel is van dolgod, miről fogsz olvasni, ha belefogsz. A bevezető is átugorható, mint manapság a bemutatkozás, bemutatás. Tovább is tudsz lapozni, én azonban lineárisan, neadj’isten konzervatívan gondolkozva, folytatom.
Egyfajta mintát, megközelítést szeretnék megosztani kellő távolsággal, és remélem, esetenként humorral kezelve, korántsem kizárólagosként beállítva. Sok-sok kérdést teszek fel, ezeket meg is válaszolom a magam módján. Vagy Rád bízom a választ, kedves Olvasó.
Változunk-e, változtatunk-e, netán elszenvedünk, haladunk-e, fejlődünk-e, tanulunk-e, hogyan kecmergünk előre, milyen kétségek marnak, erősek vagyunk-e, fáj-e. Hogyan csináljuk, normális-e ez. „Maaaargit, noooormális vagy?” Szinte hallom, látom Laár András hangját, gesztikulációját Besenyő Pista bácsiként! Talán ez egy kezelhető indok, miért Margit. Ugye?
És miért a zűrzavarban? Mondanám, hogy eszembe ötlött, a „Pisti a vérzivatarban”, ha nem lenne brutálisan nagy, pofátlansággal határos vállalás Örkényhez hasonlítani magam, de megmérés nélkül vitathatatlan, hogy a cím dallamán kívül a megmaradás akarása, a kicsinység érzése, a bukdácsolás élménye része Margit történeteinek, ahogy esetenként a szatírikus, groteszk látásmód is.
Margit nem én vagyok. Margit bevállalósabb. Margit mégis én vagyok, velem is megtörtént, megtörténnek ezek az eseményszilánkok, és ha Veled is, kedves Olvasó, máris fogalmazhatod magadban az egyetértés gondolatait, a vitatkozás, vitatás állításait, a tagadás felháborodását.
Ne tartsd magadban! És szórakozz jól, ha teheted, sőt használd a hivatkozásokat, mintákat, amiket igyekszem néha-néha belefoglalni a történeteimbe… akarom mondani, Margit történeteibe!
A történeteket kísérő rajzok nem az én műveim. Alkotójuk az én kísérőm a zűrzavarban, ő így látja Margitot, Margit gondolatait kívülről. Ez is egy nézőpont. Remélem, szórakoztat, elgondolkodtat az illusztráció is, legalább annyira, mint engem!