Egészen jól keltem ma, igazán tele vagyok energiával, végre nekikezdek, értelmesen, tevékenyen fogom tölteni az időmet. Rögtön írom is a listámat, el ne felejtsem, miket kell feltétlenül elvégeznem.

Először még megnézem a szokásos közösségi oldalakat, lehet az is, hogy valaki üzent, vagy bejelölt, esetleg program van, a helyi közéletben is beüthetett valami. Jé, egész érdekes ez a rövid videófolyam, ez a spanyol fodrásznő például, de imádom a brazil szamba táncosnőket is, csak tudnám, hogy a csodába kerülnek állandóan elém, mikor csak egyszer-kétszer néztem meg. Ha ezeket megnéztem, még picit rápillantok a kedvelt webáruházaimra is, mielőtt összekészítem magam a napkezdethez. Egy kicsit elszaladt az idő, már alig van pár percem, már megint ez a kapkodás. és mindig itthon felejtek valamit, listát sem írtam, nemhogy a tennivalókról, de arról sem, mit kell vennem, így azt sem tudom, melyik boltban kezdjek, hogy legyen estére, amit megfőzök holnapra. Ja, még azt sem találtam ki, mit kéne készíteni, de most már nem érek rá ezen agyalni, mennem kell, biztos-biztos elfelejtek valamit berakni, olyan fura érzésem van, jaj, már megint mennyi az idő.

Fontos volna, hogy tervezettebben induljak, listát csináljak a vásárláshoz, ha nem akarok muszájból főzni, és többször visszamenni, elhatároztam már régen, hogy például egészségesebben kell étkezni, nem a gyorsan elkészítés a fő cél, ezt úgy tudom kikerülni, ha előre kigondolom. Ráadásul fogyni is akarok, sokkal jobban érezném magam, ha pár kilót leadnék, már elterveztem, hogyan fogom csinálni, mozognom is kell. Nem veszek magamnak semmi ruhafélét, amíg nem csökken legalább egy számot a méretem, tudom, egyszerűen tudom, hogy nem lesz jobb attól, hogy egy gönccel több lóg a szekrényben.

Régebben szinte faltam a könyveket, válogatás nélkül mindent elolvastam, valóságos gyorsolvasó voltam, egy nap alatt végeztem egy regénnyel, mindenki csak csodálkozott. Na, azt is elhatároztam, hogy újra olvasni fogok, szégyen, hogy mennyire nincs időm, ha meg van, nincs érdekes könyvem, ez borzasztó, már be sem vallom magamnak sem, mennyi ideje már, hogy nem. Mindegy, elég, ha elhatározom, újra fogom kezdeni, ennyire legyek már igényes!

Az ember sokszor sietne, de juszt is akkor találkozik a rég nem látott ismerőssel, lehet, hogy egy nap akár több boltban is, hát mégsem sétálhat el mellette, meg alig jut idő egymásra, legalább itt váltsunk pár szót. Későn érek így haza, gyorsan összedobom a vacsorát és a holnapit, persze nem biztos, hogy elég lesz, meg el is maradt pár dolog, én rögtön rosszul leszek, ha nincs tojás, nem baj, nem lesz benne galuska, már megint nem vettem zablisztet, de holnaptól nincs se cukor, se rántás, se fehér kenyér, meg finomított liszt.

Én nem tudom, mások hogy csinálják, de biztos vagyok benne, hogy holnap listát írok, többet is, de most már mindegy, egy picit leheverek, és átlapozom a leértékelést, és az is lehet, hogy valaki üzent…