Talán addig olyan félelmetes előre nézni, amíg nincs a kezedben semmi, amit fel tudnál mutatni, ami marad utánad.

Milyen lehet az, amikor már nem vagy? Hogyan gondolnak rád? Egyáltalán gondolnak rád majd? Egy bizonyos idő elteltével úgy gondolom, csak a közvetlen szeretteid, akiknek az életéből nyilván hiányzol, aztán ez a hiány is enyhül, a rádgondolás is ritkul. Mint én anyámra. Eszembe jut persze, bele is sajdul a mellkasom közepe, főképp, ha váratlanul tör be róla egy-egy kép, amikor valami ismerős cselekedet, dallam, szó jön szembe, de rögtön illan is a szorítás. Már nem éles az emléke.

Ha csinálsz valamit, kerekítesz, gyúrsz, kalapálsz, festesz, leírsz, létrejön egy tárgy, egy rögzített gondolat, ami te vagy. Megmarad fizikálisan, nem omlik, porlad el, mint te. Ha van ilyened, megnyugtató érzés lehet. Gondolom.

Nekifogok valami ilyet létrehozni kapaszkodóul magamnak, vigaszul másnak. De mi legyen az? Nincs semmi olyan képességem, ami a tárgyak létrehozásához vinne közelebb, az egyetlen, ami megkülönböztet a többi embertől a fizikális jelenlétemmel elért hatás, ennek elmúlásával pedig számolok. Úgyhogy ez patthelyzet. Nem marad hátra más, mint valahogy megörökíteni ezt a jelenlétet, rögzíteni a pillanatot az egyetlen eszközzel, amelyhez kicsit közöm van, az írással.

Mi az, amit leírhatok a létemből, van-e olyan része, ami másnak érdekes lehet? Tudok-e úgy írni, hogy az nem felesleges szószaporítás? Meg egyáltalán… írni. Mindenki ír, legalábbis nagyon sokan, elég csak néhány posztot megnézni a közösségi oldalakon, önvallomások, üzenetek, magvasnak szánt bölcseletek, egyre gyakrabban saját kútfőből. Ebben a híg tengerben fel fog-e tűnni az enyém? Különbözni fog-e?

Egyik percben úgy érzem, ez az, megvan, igen, ezt mindenképp, ezt meg kell osztanom, nem kérdés. Pillanatokon belül elkövetkezhet, elkövetkezik a váratlan belesajdulás a gondolatba, mindez teljesen zavaros semmiség, nemhogy elképzelés.

Mégis elkezdem begépelni a sorokat, mindenki nem hímezhet falvédőt a találkozásáról David Bowie-val.

Már ő sem él, de legalább rajta van egy falvédőn. Azért ez valami.