Valamikor régen egy nagyon távoli ismerősöm mondott egy mondatot, ami sokszor eszembe jut, és szinte minden esetben sokáig forgatom magamban mást és mást érezve, gondolva. Ehhez a szituációt is be kell mutatni, akkortájt derült ki egy betonbiztosnak tűnő, nem is olyan régi, szerelemből indult házasságban a megcsalás ténye. Pontosabban ez a mondat abban a fázisban…

Gondoltál már arra, hogy a legrosszabb annak, aki valaha szép volt? Annak a legkegyetlenebb az idő múlásával járó változáshalom, erodálódás, mert egyik-napról a másikra azt veszi észre az ember, hogy nem elég az, hogy a tekintetek egyetlen egy pillanatra sem pihennek meg rajta, a tagjai is elvesztik valaha volt formájukat, vonásai a szépségüket, ívüket, és…

Ha őszinte vagyok, igazán, keményen, és szembenézek a problémáimmal, persze szigorúan csak azért, hogy tisztuljak, és immár könnyedén tudjak, trallala-trallala, előre lépdelni, mit lépdelni, szökkengetni az utamon, be kell valljam, mindig is sárgulva néztem egy bizonyos nőtípust a közelemben. Riválisom nem volt ez a fajta sosem, vagy ha igen, csak egy pillanatra, mert egy másodperc…

Csak ömlik, zúdul, fröccsen, loccsan, vág az arcomba, a fejemre, a képembe a fortyogó rosszindulat, a nemtörődöm odamondás, okoskodás, szörnyű ostoba beszólogatások. Pedig nem nekem címezi senki, csak úgy mondja néha a vakvilágba, harsogja fennen gyűlöletes észrevételeit, véleményét. Mindenről van, mindenkiről, mindent tudnak, még annál is jobban, mint bárki sejtené. Mondják, súgják, írják, sorolják mindenütt.…

A rég elveszettnek hitt, talán már el is siratott energiát érzem ma reggel magamban, ezzel látok neki a napnak, persze magamban szinte imádkozva a folytatásért, legalábbis azért, hogy minél tovább tartson ki. El is gondolkodom azon, vajon minek köszönhető ez a jó érzéssel párosuló tetterő, ami valljuk be nagyon régen nem látogatott meg. Először hitetlenkedve,…

Végtelenül fárasztó, és borzasztóan unom, hogy hetente, kéthetente elkap az érzés, nem vagyok a helyemen, nem találom, hol is kéne lennem. Nem is olyan régen hangzott el az a mondat, ami sokszor az eszembe idéződik ilyenkor, hogy nekem milyen jó, mert van célom, mindig is volt, és ez látszik rajtam, a viselkedésemen, a külsőmön, a…

Jelenthetné ez a cím azt is, hogy ellazultam, ellustultam, trehány lettem, lepusztult a külsőm, megjelenésem, nem adok magamra, satöbbi. És hát van valami köze ehhez is, de az ellenkezőjéhez is a mondanivalómnak, ami feltorlódott, és most utat tör magának legalább itt. Köze van azonban az „engedd el” mondathoz, amit mostanság sokszor hallok, és rühellem, utálom…

Olvastam már több oldalon is mostanában, hogy nehéz fényszögek terhelik a kapcsolatokat a napokban. Uramfia, mi lesz ebből, amikor így is betoncsizmával a lábunkon evickélünk az együttélés kivitelezése közben, hogy ne legyen unalmas, és csikorogva kommunikálunk, hogy ne legyen üres! Persze néha így is az, ha nem figyelünk, vagyis felfigyelhetünk rá minduntalan, hogy eléggé a…

Az „és” kötőszó kapcsolatos mellérendelt összetett mondatok tagmondatait fűzi össze. A két egyenrangú rész, közelebbről nem definiált kapcsolatát jelzi, nincs egyéb megállapítás, jelentés benne, mint annyi, létezik a kapcsolat. Fűzheti még felsorolás elemeit is egymás után, de ez most érdektelen. Annyi, hogy az egymásutániság kicsit megjelenik a jelenségben, érzésben, amivel szembesültem, hiszen valahogy úgy kell…