Margit a zűrzavarban

Naplószerű gondolatok, érzések és élmények az idő múlásáról női szemmel… >>

  • Margit maga sem tudja

    Margit maga sem tudja

    Na, ez az, most már tényleg nem tudom. Rá kell jönnöm, hogy egyáltalán nem vagyok az a jó emberismerő, aminek hittem magam. És sokkal pitibb is vagyok. Belemerülök a helyzet, történés részleteibe, unásig boncolgatom magamban a megesett dolgot, szálazom szét az árulkodó jeleket arról, hogy miért van igazam, ha hülyeként emlegetem a szereplőket, akik közelebb…

    Bővebben >>: Margit maga sem tudja
  • Margit augusztusai

    Margit augusztusai

    Mindig is elfogott egy erős hangulat, izgalom, amióta az eszemet tudom, valami melankólia, rosszkedv, amikor közeledni éreztem az augusztust. Persze tudtam, hogy jön, látom a naptárat, ismerem a dátumot, de ahogy a víz felől a pára kiúszik a partra, úgy lepi el fokozatosan a mellkasom az egyre nehezülő súly, mint a röntgenben az ólomköpeny, amint…

    Bővebben >>: Margit augusztusai
  • Margitféle lustaság

    Margitféle lustaság

    Szerintem én lusta vagyok, nincs ezen mit szépíteni. Elképzelek egy, a szavannán elterülő, fenségesen nyugodt, kéjesen nyújtózkodó, de ideje nagy részében mozdulatlanul a távolba meredő, dús sörényű oroszlánt. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a nőstény oroszlánnak nincs sörénye, és igyekszem elhessegetni a gondolataimból azt a rengeteg legyet, ami ellepi e gyönyörű fantáziaoroszlán testét, fejét, fülét, jujj,…

    Bővebben >>: Margitféle lustaság
  • Margit, az időutazó 1.

    Margit, az időutazó 1.

    (A gondolatmenet utólag kapta az 1. számot, ugyanis Margitnak sokszor támadnak időutazókhoz hasonlatos élményei, benyomásai, és a többi beszámoló lejegyzését követően kénytelen volt beszámozni az összeset. A szerző közbevetése) A listámat a kezemben szorongatva indulok a boltba, legalábbis az előbb még a kezemben volt, nem tudom, hogy hová raktam. Sóhajtva pakolom ki a cuccaim a…

    Bővebben >>: Margit, az időutazó 1.
  • Margit úszik

    Margit úszik

    Belecsobbanok a vízbe, nem is olyan hideg, mint vártam, egész kellemes. Próbálom nem túlhajtani az elvárást, nem leszek kényszeres, ígérem, megpróbálom élvezni a mozgást, már érzem is a nyújtózás örömét. Felveszem az úszószemüveget, eligazítom, átsuhan a bosszantó gondolat az agyamban, hogy estig úgy fogok kinézni már megint, mint egy boxer a lógó szemhéjával, de legalábbis,…

    Bővebben >>: Margit úszik
  • Margit életének ajándéka

    Margit életének ajándéka

    Nem túlzás azt állítanom, hogy a mi családunkban szinte mindenki lány, nő, asszony, tehát nőnemű. Abban a családban, ahonnan jövök. Az a néhány fiú, férfi, aki mutatóban és a folytatás minimális garanciájaként mutatkozik, pedig eléggé szerencsétlen, mondhatom szerencsétlenkedve, szerencsétlenül végzi. Vagy ló rúgja meg, és annak folyományaképp távozik, vagy autó üti el, persze olyan is…

    Bővebben >>: Margit életének ajándéka
  • Margit asszimilálódási kísérletei

    Margit asszimilálódási kísérletei

    Sokszor azon kapom magam, hogy egyre jobban tetszenek azok a ruhák, cipők, táskák, amit a közvetlen környezetemben látok nap mint nap a körülöttem lévő nőkön. Kolléganők, barátnők, ismerősök. Új kapcsolatok. Nem azt mondom, hogy mindegyik, na persze, még csak az kéne, szörnyű egy-két megjelenés, vagy inkább merénylet, amit öltözködés címén tesznek az emberek, de egyszercsak…

    Bővebben >>: Margit asszimilálódási kísérletei
  • Margit ingoványra téved

    Margit ingoványra téved

    Van az a helyzet, amikor az embernek segítségre van szüksége, mert tanácstalan lesz, gyökértelen, vagy csak egyszerűen kedvetlen. Úgy értem, hogy körülnézne, milyen kapaszkodók állnak rendelkezésre, hogy képes legyen a továbbhaladásra. A kapaszkodók, nem mindig azonnal felismerhetők, nem lehet tudni, melyik a jó, sokszor teljesen az újdonság erejével hatnak. A ráébredés úgy történik, legalábbis részemről,…

    Bővebben >>: Margit ingoványra téved
  • Margit függőségei

    Margit függőségei

    Fel-felvillanó képernyőképek kékes kontúrt rajzolnak az arcomra, megrázom a fejem, milyen lehetek vajon kívülről nézve, teljesen értelmetlenül bámulok, meredek, bambulok.  Erről eszembe ötlik az az üres tekintet, ami a tévé fénysugarán csimpaszkodik, látom a szemüveg átlátszó műanyag keretét is és a heget is, amit félig eltakar a pillantás élességét amúgy is teljesen tompító vastag lencse.…

    Bővebben >>: Margit függőségei